550
Kedves Olvasók!
Nem lesz több 352 magazin. A cikk tartalma ennyi, de aki röviden kíváncsi a részletekre, azok számára íme pár apróság a szinte be sem indult, és már is kimúlt magazinnal kapcsolatban, és annak kapcsán.
Amikor elindítottuk a magazint, az volt a szándék, hogy az itt-ott meglévő kisebb-közepes HT-val kapcsolatos alkotói, cikkírói szándékokat összefogjuk, fókuszáljuk, és évi 2-3 megjelenésre szorítkozva, de tartalmas anyagot tudjunk előállítani. A megjelent számokra ugyan büszkék lehetünk, és nagyon örülök, hogy részt vehettem benne, de az, hogy nincs folytatás az azt mutatja, hogy a fókuszálni való energia valójában már csak egy gyufa ellobbanásának felelt meg, és nem hogy máglyát, de gyertyát sem tudtunk gyújtani. Azok az idők tudtuk, hogy elmúltak, amikor a Mókus-uralom éveiben elárasztottuk minőségi cikkekkel a HT-t, még az sem volt meglepő, hogy szépen lassan elfogyott a szerkesztőség, de talán az, hogy ilyen hamar, az igen. (És be kell vallanom, az olvasóknál is nagyobb sikerre, beinduló beszélgetésekre, és több csatlakozóra számítottam, vagy legalábbis ezt reméltem.)
Talán az alkotókedv is csökkent, az alkotók száma biztosan, már az első szám után. Az okok pedig teljesen nyilvánvalóak. Minden résztvevőtől szinte ugyanazok a válaszok érkeztek-érkeznek, amelyek személyesen engem is, mint főszerkesztőt elértek: család, munka és HT-n kívüli élet. Korábban is látszott, de a magazin kapcsán még világosabb, hogy a HT mennyire generációs játék. Az a generáció, akinek bejött (természetesen nagy számú kivételtől eltekintve) pedig most ért az életében abba fázisba, amikor plusz ideje tényleg nem maradt. Ez alatt persze nem feltétlen 2017-et értem, mert van, akinek már 2012 elhozta ezt, és világos, hogy minden egyedi élettörténet más, de nehéz nem látni a mintát.
Ezért írom le a személyes példát, mert úgy érzem jellemző. A két gyermekem mostanában lett akkora, hogy már - szerencsére - nagyon nagy részt jelentünk egymás életéből. A munkában most jött el egy olyan időszak, amikor nagyon nagy szükség van rám, és vissza tudok adni a munkahelyemnek - annak, amely eddig lehetővé tette, hogy mellette Hattrickezek, mert nem zsigerelt ki. Talán meglepő, de a nyugdíjas évek is elég közel kerültek, hogy ha évtizedekben is gondolkodva, de úgy gondolom, hogy előre is tekintve kell a családról gondoskodni. Ráadásul - és ilyen tényezők szintén sokaknál vannak - a sport, és más hobbi is fontosabb lett, mint a, persze továbbra sem feledett, HT. (Nekem személy szerint a D&D ez a hobbi, de ez mindenkinél más és más.) Rosszabb esetben a fenti keverékből a munka tesz ki sokaknál nagy részt, jobb esetben a család és a hobbi, de a keverék szinte mindenkinél lefőtt.
A fentiek mellett is mindennap törődők a HT-val, és minap például nagyon megörültem az új Edzés oldalnak, de a közösségi életre már nincs lehetőség, vagy ha lenne idő, akkor azt a fentiek közül egy másik pályázó viszi el. A csapataim pátyolgatom, és szerencsére egy élő baráti társaság is a HT hozománya - még ha ma már egyre ritkábban is téma a TdF vagy a U2O.
A személyes életem nyilván nagyon mélyen nem izgatja a nyájas olvasót. De olyan mértékben mindenkinél hasonlók a tapasztalatok, hogy úgy érzem, nem csak személyesen vagyok így vele, hanem egy kicsit egy generáció érzéseit élem meg. Szerencsére nem csak abban, hogy kevés az időm, de a HT-n létrejött baráti társaságok (és hogy ezekkel a barátokkal már nem is főleg a HT a téma, sőt alig) is örök visszatérő gondolat.
Nagyon hálás vagyok szerzőtársaimnak, elsősorban és kiemelten Volfinak, aki végig kitartott, és NZ-nek, aki mindig mindent nem csak elvállalt, hanem magas minőségben meg is csinált. Hiányozni fog, hogy a magazin kapcsán sattival időről-időre beszéltünk, és kívánom neki, hogy hasonló egyensúlyt találjon, mint ami nekem sikerült, és közben bosszant az a kiváló lehetőség, amit így kihagyunk, mert nem születnek meg vikoto kiváló karikatúrái. Ja, és a LA-ptopon valaha írt legviccesebb HT-s írásokról még nem is szóltam, ahogy kihagytam még név szerint vagy öt másik kollégát.
Persze nem kizárt, hogy egy-egy cikkel még visszatérünk szerzőként, (nekem konkrét tervem is van, de persze sosem a terv volt kevés), és jó lenne azzal is valamit kezdeni, hogy egy éve van lebeszélve Astrával a tervezett interjú, amely persze a sosem megjelent számba került volna, de a félig kész anyagok is befejezhetők. Viszont tartoztam a szerzőtársaknak, és ruppinak, akinél egy éve tologatom megjelenés idejét (és aki egyedül írja szinte a HP-t, és akinek így legalább tudok neki segíteni lektorálni), hogy nem húzom tovább, mert a bő egy hónappal ezelőtti utolsó nekifutás sem jött össze, így világos, hogy egy év szünet után ideje zárni a boltot.
Ha van kedvetek, akkor a cikk kommentjében írjátok le, hogy nálatok és szerintetek miért csökkent a HT-ra szánt idő, vagy ha nem csökkent, akkor mi a csuda folyik ott felétek! :)
Ezzel búcsúzom, megköszönve mindenkinek, aki olvasta, szerette vagy alkarjára tetoválta a 352 Magazint!
dimetrodon (szinapszida)
2017-12-17 08:47:33,
478 views
Link directly to this article (HT-ML, for the forum):
[ArticleID=20436]