Nem is olyan rég kezdtem el dolgozni egy, a Hattrick történetét bemutató terven, és annak ellenére, hogy szinte a kezdetektől Hattrickezem, teljesen elkápráztatott a dolog. Elbűvölt a játék, és az, hogy milyen régóta létezik – szinte az örökkévalóság óta ebben a műfajban. De ugyanakkor saját magamat is elbűvöltem, akármilyen ostobán is hangzik. Amikor elkezdtem gondolkozni az elmúlt 10 évemen, teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy sok-sok idő eltelt azóta, és nagyon kevés dolog maradt változatlan az életemben, amióta Hattrickezni kezdtem.
Amikor Hattrickezni kezdtem, a húszas éveim elején jártam, egyedülálló voltam, és az első munkahelyemen dolgoztam. Azóta túl vagyok egy hosszabb és jópár rövidebb kapcsolaton, többször voltam (megint) egyedülálló, volt néhány munkahelyem, be- és kiköltöztem néhány lakásba, illetve megnősültem. Most ezek a dolgok sem túl furcsák, se nem elbűvölőek. Tulajdonképpen teljesen normális dolgok egy velem egyidős ember számára. Nem, az érdekes az, hogy többé-kevésbé minden nap beléptem a Hattrickre az elmúlt 10 évben. Az életem teljesen megváltozott azóta, de a Hattrick még mindig nagyon eleven. Amikor más szenvedélyeim egy idő után elmúltak, a Hattrick nem. Mások ezt egyszerűen csak hülyeségnek mondanák, de én elbűvölőnek találom.
Ami mindezt még érdekesebbé teszi, az az, hogy mostanában alig töltök időt a régi, a húszas éveimben megismert barátaimmal. Jelenlegi barátaim többségét is... nos igen, a Hattrick jóvoltából ismertem meg. Amikor pár hónappal ezelőtt megnősültem, sok Hattrickes barátomat meghívtam, de 10 évvel korábbról mindössze egyet – és ő szintén Hattrickezik. Ha a feleségemnek nincsenek IRL barátai, akkor ez egy igazi Hattrick-parti lett volna, némi esküvői ruhával feldobva.
Azt hiszem, ez sokat elárul rólam mint magánemberről, de még többet mond el a Hattrickről. Regisztráltam, hogy mindenkinek megmutassam, milyen jó menedzser vagyok, de hamarosan rájöttem, hogy a Hattrick sokkal több, mint egy játék. Amikor pedig elmentem az első Hattrick-találkozómra a legendás találkozóhelyre, a Soldaten Svejkbe, ami egy cseh kocsma/étterem Stockholmban, kiderült, hogy a többi menedzser sem kövér (vagy éppen sovány) szódaszemüveges, Jolt kólát iszogató stréber vagy unalmas alak. Olyanok voltak, mint én, egész normálisak, és közeli kapcsolatban álltak a Hattrickkel. Ami még inkább lenyűgöző, hogy a történetem egyáltalán nem egyedi; tudom, hogy közületek sokan tapasztaltatok hasonló dolgokat.
Arra kérdésre, hogy „mi lesz most?”, amikor az „új” Hattrick bemutatásra került 2000. októberében, azt válaszolták, hogy a Hattricknek több millió felhasználója lesz, saját kormánya, amely tagja az ENSZ-közgyűlésnek, és Björn megkapja a Nobel-békedíjat, amiért megszabadította a futballvilágot az erőszaktól. Mindez természetesen nem történt meg, de nagy utat tettünk meg, miközben sok jó dolog történt a közösséggel, például a felhasználók minden karácsonykor támogatói nyereményjátékot szerveznek azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy megfizessék, és ilyen a Béke Kupa létrejötte is az izraeli és muszlim csapatok között.
Persze ezek a dolgok nem kerülnek be a történelemkönyvekbe. Legalábbis még nem. De az új történelemkönyvünk igen nosztalgikusra sikeredett, és szezonról szezonra tekinti át a történéseket. Mélyre ástam az archívumunkban, és megdöbbentő volt az időutazás a múltba. Persze képtelenség mindent egy Visszatekintés című dokumentumba összesűríteni. Ezúttal a fontos, a játékkal kapcsolatos változásokra és frissítésekre koncentráltam, és próbáltam rövidre fogni a dolgot. Mindamellett még sok történet maradt elmondatlan, például a „Barba-pestis”, a Klónok háborúja és a Doe-k – mint ahogy a közösségi események is, amelyeket korábban említettem. Remélem, hogy még ezekre is sor kerülhet.
A 10. jubileum hamarosan itt van: legfőbb ideje, hogy megismerkedjetek a játék
történetével. Szerintem találni fogtok néhány dolgot, amiről nem hallottatok korábban, de biztosan sok emléket és dicsőséges pillanatot is felidéztek majd. Tudom, hogy így van.
(A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy akkoriban rendszeresen Smashing Pumpkinst hallgattam. De most már befejeztem. Ígérem.)